Tini/idős
|
$me éppen kiadná az évkönyv végleges változatát nyomtatásra, amikor az egyik szerkesztő megdöbbentő felfedezést tesz: valaki lecserélte az igazgató portréját egy vécécsésze képére. Ez a kis vicc $me állásába is kerülhet, ráadásul a diákok is elzárást kaphatnak. Másrészt viszont az évkönyv már most túllépte az engedélyezett költségvetést, és még az is lehet, hogy az igazgató érteni fogja a tréfát, különösen az így megtakarított pénz fényében. Hívja vissza az évkönyvet $me, hogy lecserélhesse a képet, vagy hagyja úgy, ahogy van és remélje a legjobbakat?
|
Évkönyvfelelős
|
|
Visszahívja az évkönyvet
|
Benne hagyja
|
| $me nem szívesen dacolna más hibája miatt az igazgató haragjával, ezért magához ragadja a telefont és visszahívja a könyvtervet a nyomdából. Amíg arra vár, hogy megérkezzen az anyag e-mailben, $me átnézi a saját terveit, és különös felfedezést tesz: itt teljesen normális az igazgatói portré, nincs lecserélve a vécécsészére! $me gyanakodva felhívja a nyomdát, és kiderül, hogy ők cserélték ki a képeket viccből. $me bevonja a beszélgetésbe az iskola jogi tanácsadóját, és innentől kezdve a dolog úgy megy, mint a karikacsapás: a kiadó minden költséget átvállal, így elég pénz marad az iskolai kasszában ahhoz, hogy $me is zsebre tehessen egy csinos, 60 simoleonos bónuszt. | $me tudja, hogy az iskola nem engedheti meg magának az évkönyv visszahívását, ezért a jószerencsében bízva üzen a kiadónak, hogy a kötet mehet a nyomdába. Mivel azért mégsem akar teljesen a szerencséjére hagyatkozni, $me az igazgatót is felhívja, és beszél a szerencsétlen hibáról. Az igazgató először mérgelődik, de végül magához tér, amikor $me elsüt egy ügyetlen tréfát a vécékről és a lehúzásról. Az igazgató megköszöni, hogy $me jó döntést hozott a nehéz helyzetben, és pénzt spórolt meg az iskola számára, pedig az állása forgott kockán. $me kap egy karizma pontot. |
| $me felhívja a nyomdát és visszahívja az anyagot, majd kérvényt nyújt be az igazgatóhoz még egy kis pénzért. Miután meghallgatta $me történetét, az igazgató felfortyan: miért is érdekelné őt a kép, kinőtt már az óvodából - vagy netán $me úgy gondolta, hogy nincs humora? Az anyag visszahívása és újraszerkesztése több pénzt emészt fel az iskola kasszájából, mint hitték, így máshol kell spórolni... Kezdetnek az alkalmazottak létszámának csökkentésével. $me elvesztette az állását! | $me úgy véli, hogy az igazgató számára fontosabb, hogy pénzt takarítson meg az iskola számára, mint hogy helyesen jelenjen meg a képe az évkönyvben, így hagyja, hogy az anyag nyomdába kerüljön. A kiadó azonban nem szívesen vinné el a balhét a képcseréért, így felhívják az igazgatót és vázolják neki a helyzetet a saját nézőpontjukból. Az igazgató nincs elragadtatva. Az irodába hívatja hősünket és ráparancsol, hogy vonja be és szerkessze át az anyagot, méghozzá a saját költségén. $me pénztárcája 97 simoleonnal lesz könnyebb a kalandnak köszönhetően. |
|
$me webnaplója kezd egészen szép látogatottságra szert tenni, ám ennek következtében a karbantartási költségek is nőnek. Két módon fedezheti a költségeket: egyrészt hirdetéseket helyezhet el a honlapon, másrészt elkezdhet pólókat árulni. Mindkét lehetőség működőképes, volt már rá példa, csakhogy a hirdetések zavarhatják az olvasókat, a pólóárulás meg eléggé kétesélyes. Melyik megoldást válassza $me a költségek fedezésére?
|
Blogíró
|
|
Reklámbannereket tesz az oldalra
|
Pólókat árul
|
| $me nem tudja, mit tegyen, mígnem érkezik egy felkérés a kedvenc vállalatai egyikétől, a BaróBab Babzsák Bt.-től: hirdetési felületre lenne szükségük! Mivel $me számos bejegyzést írt arról, hogy mennyire fontos a megfelelő minőségű babzsáktöltet, úgy érzi, hogy a BaróBab hirdetése tökéletesen megfelelő. Ezzel az olvasók is egyetértenek - a hirdetésekkel szép summa jön be, és az üzenőfalon alig-alig jelenik meg egy-egy panasz. A hirdetés hatalmas ötlet volt! $me szerez egy kreativitás pontot. | $me fejében egymást kergetik a jobbnál jobb pólóötletek, elhatározza, hogy megkezdi a pólóárusítást. Az olvasók nagyon jól reagálnak. $me még meg sem rendelte a gyártótól az első adag pólót, amikor már mind elfogy. $me úgy látja, akár saját honlapot is indíthat, ha az üzlet továbbra is így folytatódik. Hamarosan ajánlatot kap egy online írókból álló konzorciumtól - $me internetes filmkritikus lesz! |
| $me kiötli, hogy a bannerhirdetések hozzák a legtöbb pénzt a legkisebb erőfeszítéssel, ezért elhelyez egy linket az oldalon, melyen potenciális hirdetőket keres. Egyetlen cég sem küld mailt a Blognak, viszont özönlenek az olvasók levelei, akik nem csupán reklamálnak, hanem alternatívákat ajánlanak, a legtöbben a pólók árusítását. A blogszolgáltató tulajdonosai nem örülnek $me ellentmondásos döntésének, és a vezetés úgy dönt, hogy $me inkább rontsa máshol a levegőt. Kirúgják. | $me felveti a pólóárusítás ötletét a honlap fenntartási költségeinek előteremtésére, de az ötlet nem túl népszerű. Kiderül, hogy egy másik blogger már árul pólókat a saját honlapján, és nincs oda egy új versenytárs gondolatától. Ráadásul a pólóárusítással járó nyűgök több időt és pénzt igényelnek, mint $me szeretné. Amíg $me elő nem áll egy jobb ötlettel, a blogszolgáltató nyomatékosan megkéri $me simet, hogy fizessen 220 simoleont a blog fenntartási költségeire. |
|
$me most vészelte át élete legrosszabb filmjét, és itt az ideje kritikát írni róla. Sajnos a filmforgalmazó cég, ahonnan az ingyenjegyeket kapja, nem igazán szereti a lehúzó kritikát. Ha $me őszinte filmkritikát ír, fennáll a veszély, hogy nem kap több ingyenjegyet. De ha egekig magasztalja, az olvasói csalódni fognak benne... Mit tegyen $me?
|
Internetes filmkritikus
|
|
Őszinte kritikát ír
|
Pozitív kritikát ír
|
| $me igazán nagyra értékeli az ingyenes mozijegyeket, de a honlap sikerének hátterében az őszinte kritikák állnak, és ennél nincs fontosabb. Ahogy a kritika megjelenik az oldalon, telefonálnak a filmforgalmazó cégtől, a cikk eltávolítását követelve. $me nem hajlandó visszakozni, noha az ingyenjegyek megvonásával fenyegetőznek. Ekkor a cég képviselője kénytelen-kelletlen rájön, hogy $me komolyan beszél, és visszavonják a fenyegetéseket - szükségük van $me kritikáira, még ha be is csúszik időnként egy-egy negatív hangú. $me győzött! Szerez egy kreativitás pontot. | $me úgy gondolja, legjobb, ha a reklámcég jól érzi magát, és különben sem valószínű, hogy egy rossz filmről írt hízelgő kritika miatt összedől a világ. Valójában épp az ellenkezője történik. A film első napi bevételei rekordokat döntögetnek - ez a nyár kultfilmmé vált rossz filmje - és $me írta a kevés jó kritika egyikét. Özönlenek az olvasók, hogy a honlapján elolvashasák a kritikát, az oldal forgalma elképesztően megnő. A növekedés a reklámbevételek növekedését is jelenti, így aztán $me 275 simoleonnyi jutalommal tér haza. |
| $me elküldi kemény kritikáját, és meglepő módon özönleni kezdenek a panaszok az olvasóktól. Sokan közülük szintén látták a filmet, és úgy érzik, $me nem csupán túlságosan szigorú volt, hanem csak azért írt negatív dolgokat, hogy végre írjon egy szigorú kritikát is. Miután a fórumokon képtelen meggyőzni olvasóit az ellenkezőjéről, $me számára nincs más lehetőség, mint hogy hátradőljön az íróasztalánál, és füstölögjön magában. $me veszít egy kreativitás pontot. | $me megírja a filmről szóló pozitív kritikát, majd valóra válnak legnagyobb félelmei. A kritikusok 99%-a lehúzta a filmet. Ami még rosszabb, a reklámcég, melytől $me a jegyeket kapta, nyilvánosan bocsánatot kér, amiért hirdette a filmet, lemondja tévéreklámjait és figyelmezteti az embereket, hogy ne nézzék meg a filmet. $me így egy nagyon aprócska kisebbségbe szorul, és filmkritikusi reputációjának lőttek -- $me ki van rúgva! |
Felnőtt
|
$me éppen kiadná az évkönyv végleges változatát nyomtatásra, amikor az egyik szerkesztő megdöbbentő felfedezést tesz: valaki lecserélte az igazgató portréját egy vécécsésze képére. Ez a kis vicc $me állásába is kerülhet, ráadásul a diákok is elzárást kaphatnak. Másrészt viszont az évkönyv már most túllépte az engedélyezett költségvetést, és még az is lehet, hogy az igazgató érteni fogja a tréfát, különösen az így megtakarított pénz fényében. Hívja vissza az évkönyvet $me, hogy lecserélhesse a képet, vagy hagyja úgy, ahogy van és remélje a legjobbakat?
|
Évkönyvfelelős
|
|
Visszahívja az évkönyvet
|
Benne hagyja
|
| $me nem szívesen dacolna más hibája miatt az igazgató haragjával, ezért magához ragadja a telefont és visszahívja a könyvtervet a nyomdából. Amíg arra vár, hogy megérkezzen az anyag e-mailben, $me átnézi a saját terveit, és különös felfedezést tesz: itt teljesen normális az igazgatói portré, nincs lecserélve a vécécsészére! $me gyanakodva felhívja a nyomdát, és kiderül, hogy ők cserélték ki a képeket viccből. $me bevonja a beszélgetésbe az iskola jogi tanácsadóját, és innentől kezdve a dolog úgy megy, mint a karikacsapás: a kiadó minden költséget átvállal, így elég pénz marad az iskolai kasszában ahhoz, hogy $me is zsebre tehessen egy csinos, 60 simoleonos bónuszt. | $me tudja, hogy az iskola nem engedheti meg magának az évkönyv visszahívását, ezért a jószerencsében bízva üzen a kiadónak, hogy a kötet mehet a nyomdába. Mivel azért mégsem akar teljesen a szerencséjére hagyatkozni, $me az igazgatót is felhívja, és beszél a szerencsétlen hibáról. Az igazgató először mérgelődik, de végül magához tér, amikor $me elsüt egy ügyetlen tréfát a vécékről és a lehúzásról. Az igazgató megköszöni, hogy $me jó döntést hozott a nehéz helyzetben, és pénzt spórolt meg az iskola számára, pedig az állása forgott kockán. $me kap egy karizma pontot. |
| $me felhívja a nyomdát és visszahívja az anyagot, majd kérvényt nyújt be az igazgatóhoz még egy kis pénzért. Miután meghallgatta $me történetét, az igazgató felfortyan: miért is érdekelné őt a kép, kinőtt már az óvodából - vagy netán $me úgy gondolta, hogy nincs humora? Az anyag visszahívása és újraszerkesztése több pénzt emészt fel az iskola kasszájából, mint hitték, így máshol kell spórolni... Kezdetnek az alkalmazottak létszámának csökkentésével. $me elvesztette az állását! | $me úgy véli, hogy az igazgató számára fontosabb, hogy pénzt takarítson meg az iskola számára, mint hogy helyesen jelenjen meg a képe az évkönyvben, így hagyja, hogy az anyag nyomdába kerüljön. A kiadó azonban nem szívesen vinné el a balhét a képcseréért, így felhívják az igazgatót és vázolják neki a helyzetet a saját nézőpontjukból. Az igazgató nincs elragadtatva. Az irodába hívatja hősünket és ráparancsol, hogy vonja be és szerkessze át az anyagot, méghozzá a saját költségén. $me pénztárcája 97 simoleonnal lesz könnyebb a kalandnak köszönhetően. |
|
$me webnaplója kezd egészen szép látogatottságra szert tenni, ám ennek következtében a karbantartási költségek is nőnek. Két módon fedezheti a költségeket: egyrészt hirdetéseket helyezhet el a honlapon, másrészt elkezdhet pólókat árulni. Mindkét lehetőség működőképes, volt már rá példa, csakhogy a hirdetések zavarhatják az olvasókat, a pólóárulás meg eléggé kétesélyes. Melyik megoldást válassza $me a költségek fedezésére?
|
Blogíró
|
|
Reklámbannereket tesz az oldalra
|
Pólókat árul
|
| $me nem tudja, mit tegyen, mígnem érkezik egy felkérés a kedvenc vállalatai egyikétől, a BaróBab Babzsák Bt.-től: hirdetési felületre lenne szükségük! Mivel $me számos bejegyzést írt arról, hogy mennyire fontos a megfelelő minőségű babzsáktöltet, úgy érzi, hogy a BaróBab hirdetése tökéletesen megfelelő. Ezzel az olvasók is egyetértenek - a hirdetésekkel szép summa jön be, és az üzenőfalon alig-alig jelenik meg egy-egy panasz. A hirdetés hatalmas ötlet volt! $me szerez egy kreativitás pontot. | $me fejében egymást kergetik a jobbnál jobb pólóötletek, elhatározza, hogy megkezdi a pólóárusítást. Az olvasók nagyon jól reagálnak. $me még meg sem rendelte a gyártótól az első adag pólót, amikor már mind elfogy. $me úgy látja, akár saját honlapot is indíthat, ha az üzlet továbbra is így folytatódik. Hamarosan ajánlatot kap egy online írókból álló konzorciumtól - $me internetes filmkritikus lesz! |
| $me kiötli, hogy a bannerhirdetések hozzák a legtöbb pénzt a legkisebb erőfeszítéssel, ezért elhelyez egy linket az oldalon, melyen potenciális hirdetőket keres. Egyetlen cég sem küld mailt a Blognak, viszont özönlenek az olvasók levelei, akik nem csupán reklamálnak, hanem alternatívákat ajánlanak, a legtöbben a pólók árusítását. A blogszolgáltató tulajdonosai nem örülnek $me ellentmondásos döntésének, és a vezetés úgy dönt, hogy $me inkább rontsa máshol a levegőt. Kirúgják. | $me felveti a pólóárusítás ötletét a honlap fenntartási költségeinek előteremtésére, de az ötlet nem túl népszerű. Kiderül, hogy egy másik blogger már árul pólókat a saját honlapján, és nincs oda egy új versenytárs gondolatától. Ráadásul a pólóárusítással járó nyűgök több időt és pénzt igényelnek, mint $me szeretné. Amíg $me elő nem áll egy jobb ötlettel, a blogszolgáltató nyomatékosan megkéri $me simet, hogy fizessen 220 simoleont a blog fenntartási költségeire. |
|
$me most vészelte át élete legrosszabb filmjét, és itt az ideje kritikát írni róla. Sajnos a filmforgalmazó cég, ahonnan az ingyenjegyeket kapja, nem igazán szereti a lehúzó kritikát. Ha $me őszinte filmkritikát ír, fennáll a veszély, hogy nem kap több ingyenjegyet. De ha egekig magasztalja, az olvasói csalódni fognak benne... Mit tegyen $me?
|
Internetes filmkritikus
|
|
Őszinte kritikát ír
|
Pozitív kritikát ír
|
| $me igazán nagyra értékeli az ingyenes mozijegyeket, de a honlap sikerének hátterében az őszinte kritikák állnak, és ennél nincs fontosabb. Ahogy a kritika megjelenik az oldalon, telefonálnak a filmforgalmazó cégtől, a cikk eltávolítását követelve. $me nem hajlandó visszakozni, noha az ingyenjegyek megvonásával fenyegetőznek. Ekkor a cég képviselője kénytelen-kelletlen rájön, hogy $me komolyan beszél, és visszavonják a fenyegetéseket - szükségük van $me kritikáira, még ha be is csúszik időnként egy-egy negatív hangú. $me győzött! Szerez egy kreativitás pontot. | $me úgy gondolja, legjobb, ha a reklámcég jól érzi magát, és különben sem valószínű, hogy egy rossz filmről írt hízelgő kritika miatt összedől a világ. Valójában épp az ellenkezője történik. A film első napi bevételei rekordokat döntögetnek - ez a nyár kultfilmmé vált rossz filmje - és $me írta a kevés jó kritika egyikét. Özönlenek az olvasók, hogy a honlapján elolvashasák a kritikát, az oldal forgalma elképesztően megnő. A növekedés a reklámbevételek növekedését is jelenti, így aztán $me 275 simoleonnyi jutalommal tér haza. |
| $me elküldi kemény kritikáját, és meglepő módon özönleni kezdenek a panaszok az olvasóktól. Sokan közülük szintén látták a filmet, és úgy érzik, $me nem csupán túlságosan szigorú volt, hanem csak azért írt negatív dolgokat, hogy végre írjon egy szigorú kritikát is. Miután a fórumokon képtelen meggyőzni olvasóit az ellenkezőjéről, $me számára nincs más lehetőség, mint hogy hátradőljön az íróasztalánál, és füstölögjön magában. $me veszít egy kreativitás pontot. | $me megírja a filmről szóló pozitív kritikát, majd valóra válnak legnagyobb félelmei. A kritikusok 99%-a lehúzta a filmet. Ami még rosszabb, a reklámcég, melytől $me a jegyeket kapta, nyilvánosan bocsánatot kér, amiért hirdette a filmet, lemondja tévéreklámjait és figyelmezteti az embereket, hogy ne nézzék meg a filmet. $me így egy nagyon aprócska kisebbségbe szorul, és filmkritikusi reputációjának lőttek -- $me ki van rúgva! |
|
$me épp az újság végleges változatát ellenőrzi, mielőtt nyomtatásba kerülne, amikor talál egy gyanús mondatot, amely lehet, hogy téves adatot közöl. A kérdéses cikkben az szerepel, hogy Hector Reely 12 éves volt, amikor az első filmjét forgatta, de $me meg merne esküdni, hogy az interneten 15-öt olvasott. Vagy utánanéz ennek az apróságnak, vagy újra leellenőrzi az újság egészét, a kettő együtt nem fér bele. Mit választ $me?
|
Adatellenőrző
|
|
Ellenőrzi a tény hitelességét
|
Befejezi az olvasást
|
| $me jobbnak látja, ha a meglehetősen felkapott Reelyvel kapcsolatos adatok pontosak, és lám, ki is derül, hogy az általa olvasott weboldalnak volt igaza - ki hitte volna? $me kijavítja a téves adatot és leadja a megjegyzéseivel együtt. A felelős szerkesztőt lenyűgözi $me precizitása és a részletekre való odafigyelése, és úgy dönt, hogy kinevezi nekrológíróvá! | $me kicsit össze van zavarodva az egymásnak ellentmondó adatoktól, de tudja, hogy ennél lényegesen nagyobb hibák is lappanghatnak a cikkekben, ezért úgy dönt, hogy átolvassa a teljes lapszámot. És valóban, az egyik cikk csak úgy hemzseg a Reelynél lényegesen ismertebb közszereplőkkel kapcsolatos tárgyi tévedésektől. Kigyomlálja a hibákat, továbbküldi az anyagot és az újság épp időben kerül nyomtatásra. $me főnöke, aki eddig csendben figyelte a működését, most odalép hozzá és megdicséri, amiért a lényegtelen adatok helyett az igazán fontos tényekre koncentrál - neki pont ilyen emberekre van szüksége! $me mostantól fogva nekrológíró! |
| $me nagyon kíváncsi, hogy jól emlékszik-e az adatra, ezért fejest ugrik a Hector Reelyvel kapcsolatos dokumentumokba és szócikkekbe. Egy-két órás keresgélés után sem talál semmit, ami ellentmondana a cikkben olvasható adatnak, de a leadási határidőről sikeresen elfeledkezett közben - így az újság nem kerül nyomtatásba időben! A szerkesztők egyhangúlag úgy döntenek, hogy $me nem nőtt még fel az újságírás és a tényellenőrzés feladataihoz, ezért lefokozzák blogíróvá! | $me úgy dönt, hogy nem foglalkozik ezzel az aprósággal, hanem inkább nekiesik a teljes lapszám átnézésének. Villámgyorsan átlapozza az anyagot, de nem talál több hibát, ezért habozás nélkül nyomtatóra küldi anélkül, hogy ellenőrizné a kérdéses adatot. Keserűen meg is bánja hanyagságát, mert a közismerten arrogáns és kötözködő Reely tajtékzik a hibák láttán. Akkora cirkuszt csinál, hogy főnöke sajnálkozva, de határozottan útilaput köt $me talpára. |
|
A városnak egyetlen napon két megrázó halálesetet kell elszenvednie: a világszerte elismert asztrofizikus, Greg Tavchoe földi pályafutásának egy lezuhanó műhold vetett véget, majd a botrányhős színész, James Celluloid hunyt el végelgyengülésben. Sajnos az újságban már csak egy nekrológ számára van hely, márpedig mindkét család követelőzik, hogy illusztris halottja bekerüljön a lapokba. Melyik neves elhunytról emlékezzen meg $me a lap hasábjain?
|
Nekrológíró
|
|
Greg Tavchoe
|
James Celluloid
|
|
$me teljes szívéből úgy érzi, hogy a nagyrabecsült Greg Tavchoe jobban megérdemli a méltató szavakat, mint Celluloid, akinek a botrányokkal teli életét inkább a pletykaújságokban kellene részletezni. A nekrológ szavai csak úgy ömlenek $me tollából, és mire befejezi cikk felolvasását, mindkét család a döbbenettől némán áll az irodában. $me szerkesztői is a könnyeiket nyeldesik, ezért úgy döntenek, jár egy csinos, 450 simoleonos jutalom hősünknek.
|
Noha Tavchoe tartalmasabb és tiszteletreméltóbb életet élt, Celluloidé nagyságrendekkel érdekesebb volt, $me pedig tisztában van vele, hogy az érdekes témák adják el az újságokat. A nyomdában soron kívül kinyomtatják a fontos anyagot, és a lapok gyorsabban elfogynak az újságosstandok polcairól, minthogy pótolni lehetne őket. A szerkesztők rendkívül elégedettek az eladási adatokkal és a kedvező olvasói fogadtatással, melyet kizárólag $me döntésképességének és remek írói stílusának köszönhetnek. $me szerez egy kreativitás pontot.
|
| $me soha nem kedvelte különösebben Celluloidot, főként mivel nem volt igazán jó színész. A Tavchoe emlékére írt nekrológ szépen alakul, mígnem beballag a szobába $me főszerkesztője és arra kéri, hogy írjon inkább Celluloidról. Nincs már azonban elég idő új nekrológba kezdeni, és a huzavona miatt már nem marad elég Tavchoe nekrológjának befejezésére sem. Így mindkét család meglehetősen bosszús, $me nemkülönben: szerkesztői utasítására kénytelen megbízni egy konkurens lap újságíróját a nekrológok megírására. Ennek költsége 300 simoleon, amelyet $me kénytelen saját zsebből fizetni. | $me úgy véli, hogy sokkal érdekesebb lenne megírni Celluloid nekrológját, lévén a színész meglehetősen kétes alak volt viilágéletében. Kutatásokba kezd hát vele kapcsolatban, de sajnos hamar kiderül, hogy Celluloid valójában soha nem volt kétes alak, csak azért tett úgy, mintha az volna, mert így jobban mentek a filmjei... A nekrológ rém laposra és unalmasra sikerül, olyannyira, hogy $me szerkesztői szerint még az is jobb lett volna, ha néhány kitalált történettel feldobja - nem túl etikus ugyan, de legalább nem alszik el felette az olvasó. $me veszít egy kreativitás pontot. |
|
$me olyan dolgot olvas ki a bolygók együttállásából, hogy majdnem leesik a székéről horoszkópírás közben: úgy fest, hogy egy rendkívül ritka, egyszer az életben bekövetkező együttállás következtében mindenkinek ma kellene megkérnie szerelme kezét. $me még nem kezd el írni, mert a horoszkópírás nem tartozik az egzakt tudományok közé, és ha téved, az ezrek szerelmi életében okozhat maradandó károkat! Mit tegyen $me? Utasítsa olvasóit tömeges lánykérésre, vagy inkább üssön a hasára és találjon ki valami egészen mást, nehogy baj legyen?
|
Horoszkópíró
|
|
Tömeges lánykérés
|
Horoszkóp hasraütéssel
|
| $me úgy gondolja, hogy úgy szép az élet, ha zajlik, és a szerelem szép dolog, ezért azt javasolja olvasóinak, hogy kérjék meg szerelmük, barátaik kezét - bárkiét, akik csak találnak! Noha nem söpör végig a városon igazi szerelemjárvány, azért érkeznek történetek és megjegyzések a szerkesztőségbe - mind fantasztikus! $me simet a város Ámoraként ünneplik, ráadásul ő lesz az egyik legünnepeltebb szerző. $me szerez egy karizma pontot. | A jegygyűrűvel a kezében rohangáló lakosság gondolata kicsit megrémíti, ezért $me úgy dönt, hogy ír egy másik horoszkópot inkább, még akkor is, ha azt nem támasztják alá tudományos eredmények. Úgy fogalmazza meg, hogy ködös általánosságokat tartalmazzon, mint a szerencsesütik. Furcsamód az olvasók imádják, a rovat még soha nem kapott ilyen kedvező fogadtatást. $me szerez két kreativitás pontot. |
| A szerelem csodálatos dolog, ezért $me úgy dönt, hogy hűséges olvasóit arra buzdítja, kérjék meg szerelmük kezét, új szintre (esetenként három-négy emelettel feljebb) juttatva kapcsolatukat ezáltal. Sajnos azonban a szerelemnek nem sok köze van a bolygókhoz és együttállásokhoz, így a dolog balul sül el és panaszok kezdenek áramlani a szerkesztőségbe. $me főnöke, a főszerkesztő ráparancsol az önjelölt Cupidóra, hogy tegye rendbe, amit összezavart és minden egyes levelet válaszoljon meg. $me egész nap bocsánatkérő leveleket ír, ráadásul kénytelen saját zsebből 850 simoleonért felvenni egy szobalányt, aki rendet vág a levelek kazlai között. | $me úgy dönt, hogy a mérések eredményeit figyelmen kívül hagyva ír egy másik, nem túl pontosan fogalmazó horoszkópot. Ír valamit egy esetleges előléptetésről, meg pár sort arról, hogy a város kedvenc zsákbanfutó-válogatottja nyerni fog, hacsak nem veszít. Sajnos az olvasók nem nagyon szeretik, ha valaki a levegőbe beszél: tudományos méréseken és bolygóegyüttállásokon alapuló horoszkópot akarnak! A szerkesztők nincsenek elragadtatva, és egyhangúlag úgy döntenek, hogy mindenkinek úgy a legjobb, ha $me visszaminősül filmkritikussá. |
|
$me biztos forrásból fülest kap, hogy a Sim City külvárosában tartandó görhokibajnokságon a sztárcsapat, a Démonlámák veszíteni fog - eladták a mérkőzést! $me berobbanhatna a köztudatba a hírrel, veszélyeztetve a forrása anonimitását, de akár fogadhatna is a meccs végkimenetelére. Persze az is lehet, hogy $me forrásának egyáltalán nincs igaza, és a Démonlámák rendesen fognak játszani, megnyerve ezzel a meccset. Ez minden sportújságírónak nehéz döntés lenne!
|
Sportújságíró
|
|
Lehozza a sztorit
|
Fogad a játékra
|
| $me úgy gondolja, hogy legtisztább dolog a hír lehozása lenne, így gyorsan megírja és gondoskodik róla, hogy minél előbb a standokra kerüljön. A közvéleményt sokkolja a hír, és eléggé meglepő módon a Lámákat nemkülönben. Kiderül, hogy a csapat menedzsere akarta megkenni a bírókat, hogy a Lámák ellen fújjanak, így azok elveszítsék a meccset. Fény derül az egész összeesküvésre, és $me szerkesztői le vannak nyűgözve csalhatatlan szimatától - ki is nevezik oknyomozó riporterré! | $me nem hajlandó veszélybe sodorni forrása névtelenségét - különösképpen nem, ha jókora summát tehet zsebre helyette. $me csinos kis öszeggel fogad a Démonlámák ellen, majd hátradőlve élvezi a játékot. A Lámák a várakozásnak megfelelően vacakul játszanak, így az ellenfél nyer 45:4-re. A rajongók lógatják az orrukat, nem úgy $me - a fogadásnak köszönhetően 4000 simoleonnal lett gazdagabb! |
| $me lehozza a híreket és az újság a terjesztőkhöz kerül. A lakosság mélységesen és őszintén felháborodik, ám mint kiderül, feleslegesen: a Démonlámák menedzsere a kamerák előtt cáfolja a vádakat, a csapat pedig minden kétséget eloszlat a bajnokságok alatt: fölényesen és szabályos játékban győz. $me pedig közutálatnak örvend, mivel fittyet hányt az újságírói etikának és a szakma szabályainak, ráadásul a szerkesztői is megróják, amiért megalapozatlan pletykákat közölt. Mellesleg azt is közlik, hogy $me ki van rúgva. | $me csinos kis öszeggel fogad a Démonlámák ellen, majd hátradőlve élvezi a játékot, azaz csak élvezné, de a Lámák riasztóan jól játszanak. Alig telik el pár perc, és magabiztosan vezetnek! A dühtől tajtékzó $me felhívja a forrását, és kiderül, hogy az egész csak vicc volt. A mérkőzés a Démonlámák győzelmével végződik - $me 2000 simoleonnal lesz könnyebb. |
|
$me szerkesztői megbízták őt, hogy nézzen utána, milyen gazdasági előnyei és hátrányai vannak a családok számára a dadus tartásának. A kutatások érdekes eredményt hoznak: az adatok szerint a dadusok hosszú távon kicsit kevésbé eredményesebbek a gyermeknevelésben, és drágábbak is. Mielőtt a cikk megjelenhetne, a Dadusszövetség képviselője megjelenik $me irodájában, és csúnya következményeket helyez kilátásba, ha az eredmény napvilágra kerül. $me komoly dilemmában van - jelentesse meg a cikket vagy vonja vissza írását?
|
Oknyomozó riporter
|
|
Cikk megjelentetése
|
Cikk visszavonása
|
| $me kiáll írása mellett és közli a Dadusszövetség képviselőjével, hogy a cikk márpedig megjelenik. A dühödt dadus még vitatkozik pár percet, mielőtt a biztonségi szolgálat emberei kikísérik. A szerkesztők rendkívül elégedettek $me állhatatosságával és úgy gondolják, itt az ideje az előléptetésnek: $me mostantól szerkesztő! | $me célja nem az, hogy megbántsa és magára haragítsa a város szorgos dadusait, ezért beleegyezik a cikk visszavonásába. Ehelyett úgy döntenek, összefognak és mélyinterjúkon alapuló analitikus kutatásba kezdenek, hogy javítsák a szülők, a dadusok és a város közti együttműködést. $me szerkesztőit lenyűgözi a brilliáns ötlet, és jelentős összeget kanyarítanak le a költségvetésből a vállalkozás támogatására - ebből 27000 $me része a kemény munkájáért! |
| $me nem szereti a fenyegetéseket, ezért úgy dönt, hogy a Dadusszövetség véleményére fittyet hányva megjelenteti a cikket. A közvélemény reakciója épp az ellenkezője annak, amit $me és a dadusok vártak: a városban élő családok nem veszik jó néven, hogy valaki közli velük, hogy a jelenlegi életmódjuk drága és alapvetően hibás. Az irodát elárasztják a panaszok, a dadusok pedig városszerte egyre keresettebbek. $me szerkesztői úgy vélik, hogy tapintatosabban is meg lehetett volna írni az elemzést, és úgy döntik, hogy $me büntetést érdemel: mostantól újra nekrológíró! | $me visszavonja a cikket, nehogy megsértsen bárkit is a Dadusszövetségnél, így az elégedett képviselő csendben elhagyja a terepet. Később a nap folyamán az egyik konkurens lap megjelentet egy kísértetiesen hasonló írást, és mindenki lelkesen dicséri őket az alapos, őszinte és bátor publikációért. A szerkesztők haragja $me ellen fordul, amiért nem volt elég állhatatos a vita folyamán. Sajnos úgy döntenek, hogy nincs helye ilyen munkatársnak az ő őszinte és belevaló újságjuknál - $me elvesztette az állását! |
|
$me egyik szerzője, Sally Puntsch a határidő előtti pillanatban lead egy cikket, ahol az alapötlet zseniális, de maga cikk pocsékul van megírva és hemzseg a hibáktól. Ez nem az első eset, hogy Sally munkája kívánnivalókat hagy maga után, de nem tanácsos rápirítani: Sally ugyanis a kiadó unokahúga. Írja át $me az anyagot, vagy hívassa be Sallyt, hogy javítsa ki ő a saját munkáját?
|
Magazinszerkesztő
|
|
Cikk újraírása
|
Sally behívása
|
| $me fogja a piros tollát és nekiáll javítgatni. Egy kis idő elteltével eléggé kipofozza az írást ahhoz, hogy újragépelje és elküldje a tördelőknek. A kiadó épp ekkor tart véletlenszerű rutinellenőrzést az irodában, így el is olvassa az írást és persze azonnal felfedezi, hogy ez nem az unokahúga írói stílusa. Beviharzik a lány irodájába és alaposan letolja, amiért mással végezteti el a saját munkáját, majd megdicséri $me szerkesztőt, amiért megint remek munkát végzett. Hogy kárpótolja az unokahúga által okozott kényelmetlenségekért, 34000 simoleon jutalommal örvendezteti meg - az unokahúga szerzői tiszteletdíjával. | $me belefáradt abba, hogy Sally hibáit javítgassa, mert egy újságnál nincs helye annak, aki a nevét sem tudja rendesen leírni. Sally a nagybátyja haragjával fenyegetőzik, de $me nem ijed meg tőle, hanem visszaparancsolja a lányt a számítógépe mellé. Hamar kiderül, hogy Sally nem tudja, mit csinál, így $me kénytelen kihúzni a cikket a lapszámból és elbocsátani Sallyt. Sally nagybátyja szomorúan veszi tudomásul, hogy unokahúga nem felelt meg a munkára, de örömmel hallja, hogy megoldódott az ügy. $me pedig 37000 simoleonos fájdalomdíjat kap, a Sallyvel való kellemetlenségeket kompenzálandó. |
| $me elkezdi átírni Sally rémes cikkét, és pár órányi lázas munka után végre elégedett az eredménnyel. Röviddel azután, hogy elküldte a tördelőknek az anyagot, Herbert O'Neill, a kiadó felhívja. Épp a tördelőknél járt a menetrend szerinti rutinellenőrzésen és elolvasta a cikket, amelyet $me kijavított. Nincs elragadtatva, mert noha alapvetően szereti $me javításait, szerkesztői munkáért fizeti, nem pedig azért, hogy az ostoba unokahúga helyesírási hibáit gyomlálgassa. Úgy döntött, hogy ebből neki elég, ő mossa kezeit - Sally Puntsch és $me egyaránt röpülnek az állásukból! | $me visszarendeli Sallyt az irodába, hogy rendbetegye a cikkét. A lány nincs elragadtatva attól, hogy a szokásos, medencékben és limuzinokban eltöltendő napját megzavarják, és hamar felhívja a nagybátyját. Herbert O'Neill nem örül, hogy az unokahúgának valaki kellemetlenségeket okoz, azt meg pláne nem szereti, ha a szerkesztők arra kényszerítik az írókat, még ha azok rossz írók is, hogy a saját munkájukat szerkesszék. Úgy dönt, hogy jobb, ha $me visszakerül a csatemezőre, mert szerkesztőként nem vált be - $me mostantól újra oknyomozó riporter! |
|
$me hátradől kényelmes bőrfotelében, hogy egy pillantást vessen a falon látható térképre, amelyen vörös filccel jelölték a médiavállalatait. Eljött a döntés ideje: a befektetők követelik, hogy újabb vállalatokat kebelezzenek be a profitnövelés érdekében, $me alkalmazottai azonban nem értenek egyet a tervvel - kevesebb újságot szeretnének, hogy jobban tudjanak a helyi közösségekre koncentrálni és a minőség javításán keresztül növeljék a profitot. $me rövidesen találkozik az igazgatótanács tagjaival, és szükség lesz egy üzleti tervre - mit javasoljon?
|
Médiamogul
|
|
Még több céget vásárol fel
|
Kevesebb cégre koncentrál
|
| $me alapvetően bővítéspárti, ezért az igazgatótanácsi ülésre már öt olyan médium nevével érkezik, amelyeket azonnal meg kellene vásárolni. A tanács rábólint a tervre, és noha $me alkalmazottai nehezményezik, hogy nem állt ki mellettük, elégedettek az új partnerekkel, szívesen működnek velük együtt. Megkezdődnek a tárgyalások, és ahogy a $me birtokában lévő médiumok kiszivárogtatják a bővítés hírét, a részvények ára az egekbe szökik. $me osztaléka csillagászati: 63000 simoleon! | $me alkalmazottai egymást túllicitálva dobnak be témákat, amelyeket megírnak majd, ha lehetőséget kapnak, hogy kevesebb közösségre kelljen koncentrálniuk. A fantasztikus ötletektől és az alkalmazottai tettvágyától fellelkesült $me zöld utat ad az ötleteknek és értesíti az igazgatótanácsot a döntésről. A tanács nem egyhangúlag fogadja el ugyan a döntést, de tetszik nekik, amit látnak, és megadják a jóváhagyásukat. A helyi közösségek nagyon is értékelik a koncentrált figyelmet, és az olvasói értékelések egyre pozitívabbak lesznek. Ez pedig 48000 simoleonos bevételt jelent $me kasszájának! |
| $me megriad a csökkentés gondolatától, így az igazgatótanácsot arra kéri, hogy egyezzenek bele a felvásárlásokba. A tanács finanszírozza az ügyleteket, de az alkalmazottak sztrájkba kezdenek és magasabb fizetést követelnek. $me csakhamar kutyaszorítóban találja magát, és mivel túl hosszan hezitál, az igazgatótanács alkalmatlanságra hivatkozva lemondatja - $me elvesztette az állását! | $me szeretne odafigyelni a mindennapok simjére, ezért zöld utat ad a csapatának - a fókuszban immáron a helyi közösségek. A csapat boldog és lelkes, ám az ünneplést félbeszakítja az igazgatótanács pár tagjának érkezése. Egyikük sem tűnik boldognak, és erre bizony minden okuk meg is van: a befektetők fel vannak háborodva, hogy a felvásárlások helyett $me megnyirbálja tulajdon médiabirodalmát. A részvényárak a bányába zuhantak, márpedig az igazgatótanács nem nézheti tétlenül a birodalom hanyatlását... $me a nyomásukra kénytelen lemondani. Mostantól újra oknyomozó riporter! |