2. rész - A remény hal meg utoljára
Az előző részből: Ellátogatott hozzám Diana DeUnchi és két embere, hogy körülnézzenek a lakásban és közöljék velem, hogy ha nem szerzek hamarosan százhúszezer simoleont, akkor átveszik a házamat, amit a nagyapám a saját kezével épített, majd hagyott rám. Nem engedhetem, hogy elvegyék a házat, ezért valahonnan pénzt kell szereznem. Sürgősen!
Másnap reggel
Alice gondolatai: El kellene vinnem Samut sétálni, mert már megint túl sok a felgyülemlett energiája.
Alice: Hé, megjött az újság! Talán találok benne valami ötletet arra, hogy mit csináljak legközelebb!
Hé, azt hiszem, találtam valamit, Samu! Ha nevezünk erre a kutyakiállításra, és megnyerjük, kifizethetjük a lakás számláit!
Alice gondolatai: Biztos voltam benne, hogy találok használható ötletet az újságban. Úgy örülök, hogy elolvastam!
Alice: Hű, kösz a lelkesedést, cimbora! Gyerünk, nevezzünk a Drágaság Játszóterén, Samu!
Gyere, menjünk!
Alice gondolatai: Épp hogy megérkeztem a kutyás parkba. Remélem, nem késtem el, és jelentkezhetek még a kutyakiállításra!
Drágaság Játszótere
Ott a nevezési lista az asztalon.
Alice: Gyere, Samu, nevezzünk be!
Waylon (szervező): Mielőtt regisztrálna, ellenőriznünk kell, hogy a kutyád végig tudja csinálni az alapfeladatot az A-kereten. Tudja, nem hagyhatjuk, hogy balga állatok is induljanak.
Alice: Remélem, benne vagy egy kis edzésben, Samu! Próbáld meg végigcsinálni, hogy hagyjanak regisztrálni!
Waylon: A kutyájának jobban kell teljesítenie ahhoz, hogy benevezhessen ERRE a versenyre! Sajnálom, de nem engedhetjük...
Brock (Diana egyik embere): "Psszt...Psszt...Psszt..."
Waylon: "Psszt...Psszt...Psszt...??"
Brock: "PSSZT...PSSZT...PSSZT...!"
Waylon: Ööö... Sajnálom, Ms. Whitt! Csak egy kis... félreértés. Kérem, jöjjön ide, és iratkozzon fel!
Alice: Ó, ez elég furcsa volt. Fejezzük be a nevezést, Samu!
Alice gondolatai: Hűha, ezennel bent vagyunk a kutyakiállítás mezőnyében... Remélem, nem vágtam túl nagy fába a fejszémet!
Beszélnem kéne pár másik versenyzővel. Talán tudnak valami okos dolgot, amit nekem sem ártana. Végülis nincs túl sok tapasztalatom az ilyen versenyeket illetően.
Alice: Mit szólsz egy kis trécsléshez a többi versenyzővel, Samu? Talán ragad ránk egy kis bölcsesség.
Dara (az egyik edző): Megtagadom a szót, maga civil!!! Nem idegesíthet fel minket! Mutasd meg neki az igazi játékos arcod, Husi!
Alice: Elnézést!
Alice gondolatai: Nem baj, talán a másik két versenyzővel el tudok csevegni.
Alice: Jó napot, Mr. Henry! Szia kutyus! Téged hogy hívnak?
Henry (a másik edző): Hagyja békén a kutyámat! Csak felidegesíti! Nem fogja szeretni, amikor IDEGES... És egyébként sincs időm a beszélgetésre. Ez az a verseny, amit meg kell nyernem a kutyámmal, Simonnal.
Alice: Elnézést, sok szerencsét a versenyhez!
Alice gondolatai: Na mindegy, megyek, szerencsét próbálok a harmadik versenyzővel is, hátha ő mond valami értelmeset.
Alice: Jó napot, tudna esetleg adni egy-két tanácsot a versennyel kapcsolatban?
Melissa (a harmadik versenyző): Kérem, ne zavarjon minket! A csínket áramoltatjuk éppen a versenyre a kutyámmal, Brúnóval. Az ön energiái határozottan zavarják a nyerő rezgéseinket!
Alice: Na jó, Samu. Azt hiszem, mindent ''megtudtunk'' . Menjünk haza!
Otthon
Alice gondolatai: Rá kell jönnöm, hogy készíthetem fel, idomíthatom be Samut a versenyre! Bár lenne némi segédezközöm! Biztos, hogy szükségem lesz valamiféle segítségre, ha végig akarjuk csinálni. Nincs EGYETLEN kellékünk sem!
Másnap
Tudom már! Áthívom Amayát, a legjobb barátnőmet! Ő majd megmondja, mi legyen!
Amaya átjött, hogy segítsen megvigasztalni. Úgy tűnik, hozott magával egy igen jóképű fiatalembert. Üdvözölnöm kéne őket.
Amaya: Hello, Alice! Kösz, hogy áthívtál! Emlékszel Thomasra, ugye? Útközben futottam vele össze, és azt mondta, beugrana köszönni.
Thomas: Szia!
Alice: Thomas?! Hű de régen nem láttalak! Hogy vagy?
Thomas: Ó, jól vagyok. Tényleg rég nem találkoztunk már. Szóval te hogy vagy?
Alice: Nem túl jól. A helyi diktátor, Diana DeUnchi megfenyegetett, hogy elveszi a házamat, mert nem tudtam fizetni a rá kivetett adókat.
Egyetlen ötletem támadt a pénz megszerzésére: az, hogy nevezek a helyi kutyakiállításra, hogy megnyerjem Samuval a pénzjutalmat, amivel fizethetnék. De nagyon nehéz idomárkodni, ha nincs meg a szükséges felszerelés!
Amaya: Tényleg? Hát nekem pont van ilyesmim. Ti ketten csak várjatok meg itt, mindjárt visszajövök!
Alice gondolatai: Hát, Amaya elment. Most mi lesz? Kicsit... zavarban vagyok.
Alice: Ööö... Be akarsz jönni, Thomas?
Thomas: Természetesen.
Alice: Na és miért nem láttalak már olyan régen? Hol voltál?
Thomas: A testvéremnél laktam egy ideig, mert meghalt az édesanyánk, és áthívott magához, nem akart egyedül lenni.
Alice: Visszajött Amaya!!!
Amaya: Visszaértem, és hoztam neked egy ajándékot.
Alice: Ó, Amaya! Köszönöm szépen!
Amaya: Jaj, ugyan! Ez nem valami nagy dolog! A házam mögötti sikátorban találtam, de azonnal eszembe jutott, amikor kimondtad azt, hogy "kutyakiállítás". Talán segít valamit a felkészülésben.
Nos... Beszéltél Thomasszal? Azt hiszem, meglehetősen beléd zúgott!
Alice: Ó, Amaya! Egy fellángolás, tényleg? Egyáltalán nem biztos, hogy jó ötlet pont most fellángolásokon, meg kapcsolatokon gondolkoznom. De azért köszönöm az ajándékot!
Amaya: Mindig akad idő egy kis romantikára, Alice! Igazán tetszel neki. Akárhogyis, remélem az ajándék segít felkészülni a kiállításra.
Nézd, hogy összekoszolódtam! Hazamegyek és lezuhanyozok, oké? Ne feledd, mit mondtam Thomasról! Később találkozunk.
Alice: Rendben, szia!
Thomas: Én is jobb, ha megyek. Tudod, azt hiszem, Samu jól kijönne az én kutyámmal, Lucyvel. Mi lenne, ha átjönnénk, mondjuk holnap?
Alice: Jól hangzik, itthon leszünk!
Thomas: Nagyszerű! Ez egy randi... A kutyáké... Nem a miénk... No, nem mintha el akarnék menni egy... ööö... mennem kell!
Alice: Na, Samu, úgy látszik, egyedül maradtunk.
Alice gondolatai: Azt hiszem, ez az A-váz jó helyen lesz itt.
Alice: Mi lenne, ha megmutatnánk annak a bamba bírának a parkban, hogy át tudsz futni ezen az A-vázon, Samu?
Alice gondolatai: Amaya volt olyan kedves, és áthozta nekem ezt a régi A-vázat. Samu és én használhatjuk a versenyre való felkészüléshez! Ki kéne próbálnom megnézni, Samu hogy fogadja.
Alice: Hát, volt már rosszabb. Ez biztos. Jó munka, Samu! Menjünk, pihenjünk kicsit!
