9. rész - A vihar előtti csend
Az előző részből: Arra ébredtem, hogy szól a riasztó, és Samu nincs sehol. Felhívtam a rendőrséget, de ők azt mondták, biztos csak a környéken van, elment sétálni. Én nem hittem nekik, ezért elkezdtem nyomozni a kutyámért. Amikor kiléptem a szobából, észrevettem, hogy a bejárati ajtó előtt hever egy csésze, ami a Cafe Groundból van. Rájöttem, hogy ez nem lehet az enyém, mert nem is szeretem a kávéjukat, ezért az első állomásom a Cafe Ground volt. Ott beszéltem Diana egyik emberével, Brockkal, aki hosszú tiltakozás után bevallotta, hogy a kutyám Reece-nél, Diana másik emberénél van egy elhagyatott házban. Odament Thomas is, bár nem tudom, honnan csöppent oda, és elkergette Reece-t, én pedig hazahoztam Samut. Amikor hazajöttem, megláttam egy új tárgyat, amivel edzhetem Samut. Erről kiderült, hogy Brock hozta, hogy bocsássak meg neki, és hogy győzzem le Dianát.
Alice: Gyere, Samu, próbáljuk ki ezt a Régi Gumihopsz-ot!
Jaj, Samu! Nem így kell! Te minden alatt át akarsz bújni?
Alice gondolatai: Itt van Thomas! Beszélnem kell vele. Mindig jobban érzem magam vele.
Alice: Jaj, Thomas! Ezt igazán nem kellett volna! Nagyon köszönöm az új edzőfelszerelést! De én azt hittem, elvesztetted az állásodat.
Thomas: Mondjuk, hogy még mindig megvannak a kapcsolataim odabenn.
Hé, rohannom kell!
Alice: Rendben, remélem még találkozunk!
Nézd, Samu, még ez is elfér itt! Gyere, próbáljuk ki!
Itt van Diana! Beszélek vele!
Ön mit keres itt?
Diana: Gondoltam, kifejezem együttérzésemet. Hallottam, hogy azt a szegény, szegény korcsodat elrabolták...
Alice: Nos, Diana, igazán sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de Samu visszatért hozzám és biztos vagyok benne, hogy a bűnös... A BŰNÖSÖK... kézre kerülnek, bárkik is tették! És tegye le az újságomat!
Diana: Micsoda?! Nos, ha megvered az én kis Drágaságomat A Show Legjobbja gálán, visszakapod ezt a viskót, és még fizetned sem kell. Ez sosem a pénzről szólt, mindenképpen lehetőséged lett volna visszavásárolni.
Alice gondolatai: Bárcsak Diana békén hagyna! A lehető legalkalmatlanabb időpontokban képes idejönni! Épphogy csak elkezdtem gyakorolni Samuval!
Alice: Maga meg mit csinál, Diana?
Diana: Á, semmit, csak megláttam ezt a gyönyörű mancsot. Honnan van?
Alice: Hát jó... Kaptam valakitől. Én most elkezdek főzni, mert éhes vagyok, de maga 2 percet kap hogy eltűnjön a lakásomból!
Diana: Jó, de ha nem tartod féken ezt a kis szörnyeteget, kénytelen leszek hívni a rendőrséget!
Alice gondolatai: Na jó, ebből elég! Itt az ideje, hogy Diana távozzon!
Alice: Letelt a 2 perc, TAKARODJ A HÁZAMBÓL!
Diana: Nem az én stílusom. Viszlát a bemutatón, szívem.
Alice: Ó, ne! Eltűnt a mancs! Biztos Diana vitte el!
Miért épp velem történik mindez?
Micsoda pech, Samu! Most mihez kezdjünk?
Most aztán tényleg meg kell nyernünk azt a versenyt. Nem veszíthetem el a házat!
Otis: Soha nem volt szükséged talizmánra ahhoz, hogy igazi kutyakiképző legyél, Alice.
Alice: Otis, te meg hogy kerülsz ide?
Otis: Ezzel most ne törődj, Alice! Azért jöttünk, hogy átadjuk az utolsó tanítást. Hogy megtanítsuk neked: nincs szükséged könyvekre vagy talizmánokra, hogy beteljesítsd a sorsodat. Magadban kell keresned a kulcsot, amely megnyitja előtted a kaput ahhoz, hogy valódi Suttogóvá válhass. Ne feledd, magadban keresd a kulcsot! Látom benned a nagyságot.
Alice: Várjatok, láthatlak benneteket újra?
Otis: Gyermekem, mindig veled leszek.
Alice gondolatai: Azt hiszem, rám férne egy csésze kávé.
Amaya átjött, hogy felvidítson. Kéne készítenem neki is egy csésze kávét.
Szeretnék csevegni egy kicsit Amayával. Itt lenne az ideje behozni a lemaradásokat.
Alice: Amaya! Nem kérsz kávét?
Amaya: Nem, köszi!
Na mesélj már, mi van veled?
Alice: Rengeteg dolog történt, de a lényeg annyi, hogy szembeszállok Dianával a Sim City Kutyakiállításon, és szeretném ha te is ott lennél.
Amaya: Persze, számíthatsz rám!