10. rész - Utolsó esély az edzésre
Az előző részből: Amikor Samuval elkezdtünk gyakorolni az új tréning-felszerelésen, átugrott Thomas, és hozott nekem még egy "apróságot". A neve: Vaugh Kutyalagút. Amint elment, betoppant Diana is, és közölte, hogy mennyire sajnálja, hogy nem indulhatok a versenyen Samu elvesztése miatt. Amikor viszont megmondtam neki, hogy Samu itt van velem, nagyon ledöbbent, és azt mondta, hogy ha megnyerem a versenyt, megtarthatom a házat. Amikor viszont észrevette a Jangbu Obszidiánmancsot, ellopta. Ezt sajnos már csak az után vettem észre, hogy kizavartam a házamból és elment. Szerencsére átjött Otis is, és elmondta, hogy a mancs nélkül is tudok bánni Samuval, ugyanúgy, mintha meglenne ez a talizmán. Forgalmas nap volt...
Másnap
Alice: Nézd csak, Samu, valaki hagyott nekünk egy csomagot!
Hiszen ez egy Összecsukható Ponyvalagút! Egy cédula is van mellette: ,,Közeledik a nagy esemény. Bízom bennetek! Thomas"
Most már teljes a pályánk!
Alice gondolatai: Ha le akarom győzni Dianát, ideje tovább edzenünk.
Alice: Jól van, Samu, nem kell félned! Ne állj meg, csak fuss!
Egyre jobb, csak ne hagyd abba!
A bíró odáig lesz érted! Ez tökéletes volt! Gyors vagy, akár a szél!
Gyere, eddzünk még egy kicsit a Kutyahopsszal! Fel kell készülnünk a showra, hisz az ismétlés a tudás anyja!
Ez az, Samu! Már ez is megy! Most már hiszek benned, le fogjuk győzni Dianát a versenyen! De először inkább aludjunk!
